1. |
||||
|
Szomorú történet az utca porában
Feltépett köröm tegnapban, mában
Az idő a tűz amiben égsz, de
Hamvaidból soha nem éledsz újra
Szereteted öngyilkos bomba
Repeszeit szerteszét szórva
A te adód szívek halála
...és az élet megy tovább...
|
||||
2. |
Gödör
01:51
|
|||
|
Látom ahogy a generációm újra és újra
a saját arcába köp,
a kés bennem is egyre mélyebbre döf
Ha felébredünk az álmokból semmi sem marad
majd ha ég minden város,
meglátod a szabadságot
Retinánkba égetve
Az agyunkba kódolva
Elménk rothadó falába kaparva
A jelek vérrel börtönöd falán
Amputált érzés elméd síkján
Szépen...csendben...legyőz
Legyőz a világ...
Minden lépcsővel egyre lejjebb
Lejjebb mint ameddig lehet
De csak énekeljük együtt a szabadságunk száraz dalát
Míg a csontig hatoló csend végleg porig aláz
Csak énekeljük együtt a szabadságunk száraz dalát
Míg a csontig hatoló csend végleg porig aláz
|
||||
3. |
A konok tisztása
01:44
|
|||
|
Az a fa amit vágsz, az a fa te vagy
Ágaidat tördeled, csonka tested csak szalad
Vékony jégen a lábad tapad és repedezik
Talpad pedig ott ragadt
A biztos támasz eltűnik
Az a híd amit felégettél magad mögött
Az a híd az ami segített volna visszatalálni
Saját térdedbe lövöd, a golyót ami a jövőd
Szilánkosra tört csontod lassan szétfúr mindent
Elüszkösödött lábaddal keresed az utat
A folyóhoz érve veszed észre
Hogy hidadból csak por és hamu maradt
Maradsz a túlparton
Ott maradsz a sötét túlparton
|
||||
4. |
Hosszú hadjárat
01:00
|
|||
|
Névtelenül heverek sárban és vérben
A gözölgő talaj meleget áraszt
Marja szememet a látvány
Felismerve a helyzet súlyát
Hánynom kell a fájdalomtól
A láthatáron gomolyfelhők
A teljes sötétség jön
A viharom közeleg
és nem kímél meg semmit
Saját magam elől futok
Elbujok mélyen benn
A végtelen erdőben mocsárba temetkezem
|
||||
5. |
Sötét szoba
03:32
|
|||
|
Nem értek már semmit, szürkék a napok
Az undortól magamnak hátat fordítok
Felfordulás és káosz uralkodik bennem
Rothadó tetemek díszítenek engem
Ez az egész olyan mintha megerőszakolnám önmagam
Nyers húsomba beleharap a lelkiismeret
Mely csak eltereli a figyelmemet
Soha nem találok vissza
Soha nem találok vissza
Csak előre, majd jobb lesz, beszélem be magamnak...
Körülnézek és rájövök a saját világom fal fel
Elevenen kibelezve testem nincs esélyem magam ellen
Már csak várom végét hadd kapjak már nyugodt békét
Néha félek magamtól, mégis mikre vagyok képes?
A dühöt magamba folytva
A számat véresre harapom
Ez csak egy erdő melyből nincs kiút
mert visszahúz
Elönt a nyugalom...Ezt elfogadva
tovább léphetek
|
||||
6. |
Karmok
01:53
|
|||
|
Érzem ahogy egy szem a tarkómat pásztázza
Éget minden pislantás ahogy kilépek az üres utcára
A frusztráció minden nap: belémég örökre
Az érzést mélyen a vénámba böktem
Üres napok - amikor a falat kaparom
Én leszek a csont amit nem tudtál eltörni
A düh amit nem tudsz majd letörni
Az első lépésnél felfalnak élve vedd már magad észre
Az első lépésnél felfalnak élve vedd már magad végre észre
|
||||
7. |
Alagút fény nélkül
01:57
|
|||
|
Fény? Kihunyt! Sötétség.
Béke? Háború van. A fejemben.
Mennem kell. Miért? Mert azt mondták.
A távolba, a végtelenbe. A ködös ismeretlenbe.
Rothadó testek bűze az agyamig hatol, hogy az utolsó csepp kételyt is messze kiűzze.
Kiégett, reményvesztett árnyakkal találkozom.
Fázom.
A tanácstalanság tengere zúdul az ölembe.
Szemem a horizonton.
Bár nehéz, de tekintetem rajta tartom.
Nehéz, de tekintetem rajta tartom.
Tekintetem rajta tartom.
Rajta tartom...
|
||||
8. |
12 év halál
02:16
|
|||
|
Újra és újra felcipelsz az
érzelem legmagasabb hegyére
Hogy aztán onnan dobj le
egyenesen a mélybe
Ahogy arcod látva, könnyeket érzek a szemembe
Gondolatok amikért már túl késő lenne
Tehetetlen magányban, gondolkodni sincs erőm és
Látom amiben hittem minden összedől
Az idilli kép egy pillanat alatt ég el hamuvá
Ahogy kötöd emlékeim koszorúját
Távol tartom magam mert ha látlak az fáj
Emléked agyamba mély sebeket vág
Mélyen magába zár!
Ha már megmásztál minden hegyet és
átúsztad az összes tengert
Megéltél mindent és nincs miért maradnod
Fáj kimondanom, de: Ég veled!
|
||||
9. |
Virágzó körte
01:03
|
|||
|
Ezer száj üvölti az igazát
Letömik a torkomon és csavarják
Elátkozott szavak ezek
Néma üvöltések
Emlékezz a távolságra és
Csak maradj távol tőlem
Láthatatlannak maradni
Vörösen a tömegben
És akárhogy próbálom semmi sem lesz könyebb
Csak nekik akik ellopták a csendet!
Elmém kulcsát soha nem adom nektek
Inkább minden nap rázárok újabb kibaszott ezret!
|
||||
10. |
||||
|
Álmomban messze jártam. Ismeretlen tájakon...
Minden fára felmásztam, kifáradtan, félholtan
A végtelen tájat kémleltem
"Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme van"
Én is így éreztem
Most menekülök. A leszálló fátyolba űztök
A menedéket adó félhomály burokként ölel át
megvéd a szúró tekintetek hadától
Nem is rettegek semmi mástól
csak a szúró tekintetek hadától
De örökké nem űztök
És majd, mikor leszáll a köd, én is eltűnök
|
||||
Who Sows Violence Reaps Storm Szombathely, Hungary
Börzsi - dob
Vini - gitár
Bandi - gitár
Maci - basszus
Harald - ének
2010-2017
Who Sows Violence Reaps Storm recommends:
straight edge hardcore
go to album
powerviolence/hardcore
go to album
oldschool hardcore
go to albumIf you like Who Sows Violence Reaps Storm, you may also like:
Aussie trio Burger Chef dish out a hearty helping of noise rock with a side of d-beat: messy, raw, and oh-so satisfying.
go to album
Perfect Texture LP (LUNGS-114)
by GELD
This Australian group wraps D-beat in layers of psychedelic fuzz & squall for a howl from the depths of modern dystopia.
go to album
Sinister Feeling
by Sinister Feeling
featured on Bandcamp Radio Mar 29, 2024
go to album
