Valami nyom,
egy egybefüggő fájdalom
Lelkemre teszi kezét,
és nem veszi le

Naplementével jön és reggelig marad
Súlytalannak érzem magam, de a bilincs földhöz köt

Végeredményben ugyanott vagyok ahol voltam
Saját kapum előtt egy hamis kulccsal
Hagyom hadd nyomasszon,
hogy érezzem hogy élek
Hagyom hadd marjon
Égessen keresztül
Hadd lássak át magamon…

Egy újabb nap, újra kezdődik árnyékom
Felnő, majd eltűnik egy újabb nap
És én még mindig nem tanultam meg
hogy kell túllépni rajta
Itt magaslik alattam, elterül büszkén abban a tudatban,
hogy amíg van nap addig…
Itt magaslik alattam, most már este sem nyugszik
Most, hogy éjjelek a nappalok, hatalma megnőtt,
Mérete felfoghatatlan. Mindenemet elveszi
Tudja jól ,hogy mindig lesz , és ha megszűnik a fény
minden az övé lesz

Életszagú, végre! Nem egy átrágott imázs
Nem egy megszokott reprezentációja egy unalmas élménynek
Végre érzem a vér ízét, és nem csak a képzeletem játszadozik a fájdalom gondolatával
Nem a burok amit képzek, nem csak a fejemben játszódik le
Ezt megélem, és minden pillanata az enyém

Szomjamat nem oltja saját vérem íze
Más is kell, hogy vágyaimat kielégítse

Hideg nyomok, késő, a kapuk már zárva
Vakon bolyongok, a semmire várva

Öröklődik az átok, szomjúság örökre
A rontás megőrzi saját konokságom

Az ördögöt kerestem, de magamat találtam
Szembenézni nem merek torz arcmásommal
Falat húzok körém, ne kapjon meg senki
A gyűlölet a malter, mely majd nagyra emeli

Biztos alapokon nyugszik, a zavarodott elme
Csak a repedések jelzik, ez így nincsen rendben
Mire ledől a fal már késő, sivatag lesz úrrá
A megjósolt rontás beteljesül újra

Mint a homokvihar ezer szemcséje
Úgy szabjátok le rólam a maradék életszagú szövetet

A lehetőségek tárháza kongásig üres
A megfelelés ára a félretett boldogság

Korbácsom elkopott, nincs mivel hajtsam magam
Még pár lépés, egy ajtó, csak a kilincs hiányzik

Ujjak ezrei mutatnak irányt
Saját ujjam az égre mutat, keresve abban a hibát

Hogy erőt gyűjtsek a semmiből
Feszülnek az ujjak

Minden keservemet beleöltve
A kezem ökölbe szorul újra

Egy ütést kérek az élettől
Mellyel az emberiség egész haragjával csaphatok le