|
Valami nyom,
egy egybefüggő fájdalom
Lelkemre teszi kezét,
és nem veszi le
Naplementével jön és reggelig marad
Súlytalannak érzem magam, de a bilincs földhöz köt
Végeredményben ugyanott vagyok ahol voltam
Saját kapum előtt egy hamis kulccsal
Hagyom hadd nyomasszon,
hogy érezzem hogy élek
Hagyom hadd marjon
Égessen keresztül
Hadd lássak át magamon…
Egy újabb nap, újra kezdődik árnyékom
Felnő, majd eltűnik egy újabb nap
És én még mindig nem tanultam meg
hogy kell túllépni rajta
Itt magaslik alattam, elterül büszkén abban a tudatban,
hogy amíg van nap addig…
Itt magaslik alattam, most már este sem nyugszik
Most, hogy éjjelek a nappalok, hatalma megnőtt,
Mérete felfoghatatlan. Mindenemet elveszi
Tudja jól ,hogy mindig lesz , és ha megszűnik a fény
minden az övé lesz
Életszagú, végre! Nem egy átrágott imázs
Nem egy megszokott reprezentációja egy unalmas élménynek
Végre érzem a vér ízét, és nem csak a képzeletem játszadozik a fájdalom gondolatával
Nem a burok amit képzek, nem csak a fejemben játszódik le
Ezt megélem, és minden pillanata az enyém
Szomjamat nem oltja saját vérem íze
Más is kell, hogy vágyaimat kielégítse
Hideg nyomok, késő, a kapuk már zárva
Vakon bolyongok, a semmire várva
Öröklődik az átok, szomjúság örökre
A rontás megőrzi saját konokságom
Az ördögöt kerestem, de magamat találtam
Szembenézni nem merek torz arcmásommal
Falat húzok körém, ne kapjon meg senki
A gyűlölet a malter, mely majd nagyra emeli
Biztos alapokon nyugszik, a zavarodott elme
Csak a repedések jelzik, ez így nincsen rendben
Mire ledől a fal már késő, sivatag lesz úrrá
A megjósolt rontás beteljesül újra
Mint a homokvihar ezer szemcséje
Úgy szabjátok le rólam a maradék életszagú szövetet
A lehetőségek tárháza kongásig üres
A megfelelés ára a félretett boldogság
Korbácsom elkopott, nincs mivel hajtsam magam
Még pár lépés, egy ajtó, csak a kilincs hiányzik
Ujjak ezrei mutatnak irányt
Saját ujjam az égre mutat, keresve abban a hibát
Hogy erőt gyűjtsek a semmiből
Feszülnek az ujjak
Minden keservemet beleöltve
A kezem ökölbe szorul újra
Egy ütést kérek az élettől
Mellyel az emberiség egész haragjával csaphatok le
|